A James Webb-űrtávcső egy planetáris ködöt vizsgálva kimutatta a 60 szénatomos fullerén eddig ismeretlen vonalait, ez pedig új kapukat nyithat a különleges molekulák űrbéli túlélésének vizsgálata kapcsán.
Fullerének egy planetáris ködben
A planetáris ködök a kis tömegű csillagok végállapotaként létrejövő világító gázfelhők, amelyek a csillag korábban levetett, táguló, külső burkából és az azt bevilágító központi fehér törpecsillagból állnak. A Tc 1 jelű planetáris köd kiemelt jelentőséget hordoz az asztrokémia tekintetében: körülbelül 10 éve ugyanis a Spitzer-űrtávcső használatával ott sikerült elsőként fullerén-molekulákat kimutatni az űrben. A fullerének változatos formájúak lehetnek: amerikai focilabdához hasonlóak, hosszú csőszerűek, vagy gömbölyűek, mint egy focilabda. Ez utóbbi elnevezést használják a 60 szénatomból álló, gömbszerű fullerén-molekulára.
![Az űrben előforduló fullerének művészi ábrázolása. (Forrás: NASA/JPL-Caltech].)](/uploads/gallery/8/c-60-in-space-1787567322.jpeg)
A focilabda alakú molekula felfedezése óta a Tc 1 számos kutatásnak képezte célpontját, a kutatók azonban napjainkban sem teljesen értik, hogy hogyan maradhat meg egy ilyen komplex molekula ebben a zord környezetben.
Új spektrumvonalak
Egy új tanulmány szerzői a James Webb-űrtávcső használatával vizsgálták meg a fullerén reakcióit a környezetük változására. A kutatócsoport tagjai feltérképezték a Tc 1-ben a C60 molekula eloszlását a központi csillagtól vett különböző távolságokban.
A csillagászok sikeresen azonosították a focilabda alakú molekula számos emissziós vonalát, amelyeket korábbi mérések során is láttunk már, azonban rábukkantak valami egészen váratlanra is: 3,5 és 5,2 mikrométer között új, eddig azonosítatlan vonalakat sikerült a C60 molekulához társítaniuk.
![A Tc 1 jelű planetáris köd a James Webb-űrtávcső felvételén. (Forrás: NASA / ESA / CSA / Western University, J. Cami].)](/uploads/gallery/8/buckyballs-1787567320.jpg)
A korábban vizsgált, a C60 vagy a C70 fullerén-molekulától származó keskeny, emissziós vonalak a planetáris köd körüli fényes gyűrűben jelennek meg. Az újonnan azonosított vonalak is ehhez hasonló elrendeződést mutatnak, amelyből arra következtethetünk, hogy szintén fullerénekből származnak.
Bár ez önmagában is bizonyítékul szolgál a vonalak eredetét illetően, a kutatók nem elégedtek meg ennyivel: modellszámításokat futtatva szintén megmutatták, hogy a Webb által vizsgált hullámhossz-tartományon valóban valószínű a C60-as molekula jelenléte. Mivel a spektrumnak ezen a részén kevés más jellegzetes vonal található, ez az új eredmény jelentősnek bizonyulhat a fullerének űrbéli előfordulásának kutatásában.
A cikk forrása: https://aasnova.org/2026/06/24/new-spectral-signs-of-buckyballs-discovered-in-planetary-nebula/
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet