Bár a Jupiter, az Uránusz és a Neptunusz körül is vannak gyűrűk, nem olyan feltűnőek, és látványosak, mint a Szaturnusz körüliek. Sokak számára meglepő lehet, de még a napjainkban használt modellek sem tudják teljesen megmagyarázni a Szaturnusz gyűrűrendszerének bizonyos tulajdonságait.
A Szaturnuszt azóta vizsgálják a csillagászok, mióta távcsövet fordítottak az ég felé. Az már ismert, hogy a bolygók körül látható gyűrűk mikrométeres-méteres méretű összetevőkből állnak, és valószínűleg egy, a bolygó közelében az árapály-erők hatására szétroncsolódott, nagyobb égitest maradványaiból áll, amely korong alakba rendeződött a bolygó körül. A gyűrű alkotóelemei közötti kölcsönhatások következtében különféle struktúrák is kialakulhatnak a gyűrűrendszerben, például újonnan kialakult bolygóholdak által vájt rések. Sok esetben már ismert fizikai folyamatok okozzák a struktúrák kialakulását, azonban vannak olyanok is, amelyek még napjainkban is rejtélyesek.
Egy új tanulmány szerzői a Szaturnusz A-val jelölt gyűrűjének belső szélét vizsgálva igyekeztek rájönni arra, hogy vajon hogyan alakulhatott ki, illetve maradhat meg a gyűrű éles határa. Erre választ adhat a mikrometeoroidok ütközése, valamint az úgynevezett Jarkovszkij-Schach-hatás is.
A Jarkovszkij-Schach-hatás
A Jarkovszkij-Schach-hatásnak az a lényege, hogy amikor a Nap fénye eléri a Szaturnusz gyűrűjének különböző részecskéit, az azokról visszaverődő sugárzás egy lökést ad át a részecskének, ezzel kis mértékben megváltoztatva annak pályáját. A Nap fénye ezzel együtt fel is melegíti az adott gyűrű-összetevőt, amelyet az később kisugároz a bolygóközi térbe, ezzel is apró változtatást előidézve az égitest pályájában. Ennek hatására a gyűrű apró részecskéi forogni kezdenek, és így megváltozik a gyűrű impulzusmomentuma.
Ha azonban feltételezzük, hogy a gyűrűt folyamatosan süti a Nap, az említett hatás kiátlagolódik. Megfigyeléseink azonban ellent mondanak ennek. A magyarázathoz figyelembe kell venni a bolygó által a gyűrűrendszerre vetett árnyékot. Az új tanulmány szerzői szerint ez a hatás változást idéz elő a gyűrű részecskéinek perdületében.
A kutatók a Jarkovszkij-Schach- és egyéb hatások figyelembe vételével igyekeztek modellezni a Szaturnusz A-val jelölt gyűrűjének szerkezetét, és sikerült minden eddiginél pontosabban rekonstruálniuk az arról alkotott méréseket. Emellett feltárták, hogy a Jarkovszkij-Schach-hatás felelős lehet a gyűrűrendszer apró holdjainak kialakulásáért is, hiszen az említett impulzusmomentum-többlet képes lehet arra, hogy egy holdat távol tartson a Roche-határtól, vagyis attól a határtól, amelyen belül kerülve a holdat széttépi a bolygó árapályhatása.
A tanulmány szerzői szerint nem kizárt, hogy a Jarkovszkij-Schach-hatás más bolygók esetén is szerepet játszhatott a holdak kialakulásában. Lehetséges például, hogy régen a Mars körül is volt egy gyűrű, amelyből a Phobos kialakult. Az elmélet azonban abból a szempontból problémás, hogy ha lett volna gyűrű a Mars körül, a modellek szerint még látnunk kéne a maradványát. Mivel azonban a Jarkovszkij-Schach-hatás 100-szor erősebben érvényesül a Marson, mint a Szaturnuszon, nem kizárt, hogy segített a Mars körüli gyűrűrendszer szétoszlatásában.
Bár ennek az állításnak a bizonyítása vagy cáfolása még a jövő zenéje, a felvetés kétségkívül érdekes, és további vizsgálatra érdemes.
A cikk forrása: https://aasnova.org/2026/06/08/shining-a-light-on-the-shadowy-movements-in-saturns-rings/
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet