A Merkúr látszólag inaktív. Tudomásunk szerint csak egy apró kőzetbolygó, amely a Naphoz való közelsége miatt nagy sugárzásnak van kitéve. A mágneses tere, ami megvédhetné, gyenge, és ha volt is rajta víz, az már rég eltűnt.
A bolygót szinte teljesen magára hagytuk azóta, hogy a NASA Messenger-űrszondájának küldetése 2015-ben véget ért, ezért nem meglepő, hogy a bolygókutatók nagyon megörültek a felszíni aktivitás jeleinek.
Egy új tanulmány szerint ugyanis a bolygó aktív. Valentin Bickel (Berni Egyetem) kutatócsoportja a mesterséges intelligencia (MI) segítségével vizsgálta át a Messenger felvételeit egy különleges felszíni jelenségre összpontosítva, amelyet lineae-nek neveznek. Ezeket először egy 2019-es konferencián mutatták be: a Merkúr lineae-i fényes, vonalszerű alakzatok, amelyek gyakran becsapódási kráterek pereménél láthatóak. A jelenlétük arra utal, hogy a bolygó kérgét kisbolygó-becsapódások szakították át, és a kéreg mélyebb rétegeiből illékony anyagok (könnyen gázzá alakuló jegek) kerültek felszínre.
Bickel és munkatársai részletesen megvizsgálták a fényes vonalakat az űrszonda teljes adatbázisában. Egy konvolúciós neurális hálót – a képfelismerésben gyakran használt mesterséges intelligenciát – tanítottak be a jelenségek felismerésére, majd lefuttatták az űrszonda felvételein. A neurális háló összesen 402 lineae-t azonosított.
„A Messenger több ezer felvételt készített, köztük néhány nagy felbontásút is, ezért emberi szemmel nagyon nehéz volna az összes képet átvizsgálni.” – mondta Valentina Galluzzi (Olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézet), aki nem vett részt ebben a kutatásban. „A mesterséges intelligencián alapuló megközelítés nagyon sokat segít, hogy a teljes bolygóra kiterjedő áttekintést kapjunk ezekről a különleges jelenségekről.”
A kutatók megerősítették, hogy a lineae-k többnyire fiatal becsapódási kráterek meredek, a Nap felé néző lejtőin találhatók. A hosszuk néhány száz métertől több kilométerig terjed, és elég mélynek tűnnek ahhoz, hogy áthatoljanak a Merkúr kérgének felső rétegén, és elérjék az alatta található, illékony anyagokban gazdag rétegeket. A napsugárzás ezeken a területeken felmelegítheti a csapdába esett gázokat rejtő jeget, így segítheti azok felszabadulását.
A következtetést az is alátámasztja, hogy a fényes vonalak a kráterperemek felső részénél kezdődnek, majd a belső lejtők mentén lefelé húzódnak. A becsapódások megrepeszthetik a kérget, és a repedések kifelé, a kráter körüli területre is továbbterjedhetnek. A kutatók szerint ezek a repedéshálózatok lehetővé tehetik, hogy az illékony anyagok a kéreg alatti nagy területekről a felszín felé mozogjanak, majd oldalirányban addig folyjanak, amíg el nem érik a meredek lejtőket.
Egyelőre nem tudjuk, hogy miből állnak ezek a képződmények. Lehetnek valamilyen maradványanyagok, amelyeket a kiszabadult folyadékok hagytak hátra, de az is elképzelhető, hogy frissen előkerült felszín alatti anyagok rajzolják ki őket – magyarázza Bickel. Hasonlót más bolygókon és holdakon, például a Marson is megfigyeltek már.
Az sem egyértelmű, hogy milyen gyorsan alakulnak ki. „Az a nagy kérdés, hogy egyetlen gyors eseményről van szó, amely során néhány másodperc alatt kialakul az egész, vagy évtizedeken át, centiméterről centiméterre növekednek.” – mondja Bickel. „Nem tudjuk.”
A fényes vonalak a Merkúr felszínének legfiatalabb jelenségei közé tartoznak, és kapcsolatba hozhatók más, szintén fiatalnak tűnő, üreges képződményekkel. Ezek az üregek perem nélküli, kerek mélyedések, amelyek kizárólag a Merkúr sík területein fordulnak elő. Ezekről szintén úgy gondolják a kutatók, hogy akkor alakulnak ki, amikor illékony anyagok távoznak a felszín alól, és az adott terület beszakad.
„Lehet, hogy pontosan ugyanarról az illékony anyagról és folyamatról van szó, de míg az üregek sík területeken jelennek meg, vonalak akkor jönnek létre, ha a folyamat lejtőn zajlik.” – mondja Bickel.
Azok közül a vonalak közül, amelyeket a Messenger többször is lefotózott, egyiknek sem változott meg az alakja 2011 és 2015 között, amikor az űrszonda a bolygót vizsgálta. Ez arra utal, hogy ha van is aktivitás a bolygón, annak lezajlásához négy évnél hosszabb időre van szükség. Az is lehetséges azonban, hogy a változások túl kicsik voltak ahhoz, hogy a Messenger műszerei észleljék őket.
„Úgy gondolom, a tanulmány legfontosabb üzenete az, hogy a Merkúr nem halott, nem egy 3 milliárd éves fosszília.” – mondja Galluzzi. „Ez az aktivitás főként a felszín alatt valahol megbúvó illékony anyagoknak köszönhető.” – teszi hozzá.
Ezek az eredmények kiváló előzetest jelentenek a BepiColombo számára. Az Európai Űrügynökség és a Japán Űrügynökség (JAXA) közös űrszondája jelenleg a Merkúr felé tart, és 2027 márciusa és áprilisa között, nagyjából 12 évvel a Messenger-küldetés lezárulása után kezdi meg a nagy felbontású képek készítését.
„Elsőként azt fogjuk megvizsgálni, hogy ezek a lejtő menti csuszamlások tovább mozogtak-e.” – mondja Galluzzi, aki a BepiColombo tudományos csapatának tagja. „A második kérdés, hogy találunk-e új nyomokat más helyeken, amelyek hasonló tulajdonságokkal bírnak, de a Messenger nem tudta őket lefényképezni.”
Ha a BepiColombo megerősíti, hogy a lejtők mentén futó fényes vonalak aktívan fejlődnek, és a kialakulásuk kapcsolatban áll az illékony anyagok felszabadulásával, akkor lehetőség nyílik arra, hogy megtudjuk, eredetileg mennyi ilyen anyag volt a bolygón. A küldetés emellett információkat szolgáltat majd a Merkúr kémiai összetételéről és a fényes vonalak, a lineae-k megjelenési helyén található kőzetekről is. Ez segíthet megválaszolni egy régi kérdést: vajon a felszabaduló illékony anyagok a Merkúr fiatal korából maradtak, vagy a bolygó belseje ma is elég aktív ahhoz, hogy folyamatosan újratermelje ezeket az anyagokat?
„Ha tudnám a választ, valószínűleg már lenne egy saját cikkem a Nature-ben vagy a Science-ben.” – mondja Galluzzi. „Ez a jövő nagy kérdése.”
Forrás: https://skyandtelescope.org/astronomy-news/hundreds-of-bright-streaks-suggest-mercurys-still-active/
Az eredményeket ismertető tanulmány: https://www.nature.com/articles/s43247-025-03146-8
Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet