Társa lehetett galaxisunk szupernagy tömegű fekete lyukának

Társa lehetett galaxisunk szupernagy tömegű fekete lyukának

2025 április 18
| Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
Lehetett valaha egyszerre két nagy tömegű fekete lyuk galaxisunk központjában?

Egy új kutatás szerint ez magyarázhatná azt, hogy a Tejútrendszer halójában található hipersebességű csillagok igen furcsák.

1. ábra: Több hullámhosszon rögzített felvétel a Tejútrendszer központjáról. A központi szupernagy tömegű fekete lyuk a kép közepén lévő fehér térségben található. Forrás: NASA, ESA, SSC, CXC, STScI, https://webbtelescope.org/contents/media/images/2021/053/01FJHQEC71T0CF7KTRGDYAKBYJ?Tag=Milky%20Way
1. ábra: Több hullámhosszon rögzített felvétel a Tejútrendszer központjáról. A központi szupernagy tömegű fekete lyuk a kép közepén lévő fehér térségben található. Forrás: NASA, ESA, SSC, CXC, STScI, https://webbtelescope.org/contents/media/images/2021/053/01FJHQEC71T0CF7KTRGDYAKBYJ?Tag=Milky%20Way

A központtól a halóig

A Tejútrendszer szívében, a Sagittarius A* (Sgr A*, olv.:"es-gé-er-a-csillag") elnevezésű szupernagy tömegű fekete lyuk szomszédságában nagy tömegű, fiatal csillagok találhatók. Az extrém környezet veszélyeket rejt magában: a Sagittarius A* árapályerői képesek kettőscsillagokat szétválasztani, amelyek egyik tagját a fekete lyuk körüli pályára kényszerítik, a másikat pedig nagy sebességgel kirepítik.

A Tejútrendszer halójáról végzett felmérések valóban találtak nagy tömegű, hipersebességű csillagokat, amelyek 50–250 millió évvel ezelőtt viharos gyorsasággal hagyták el a galaxis központját, megerősítve azt az elképzelést, hogy a kettőscsillagok és a Sagittarius A* közötti kölcsönhatás képes lehet átrepíteni a csillagokat a galaxison.

2. ábra: Az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsövének közeli infravörös felvétele a Tejútrendszer központjának csillagairól. Forrás: ESO/S. Gillessen et al., https://www.eso.org/public/images/eso0846a/
2. ábra: Az Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsövének közeli infravörös felvétele a Tejútrendszer központjának csillagairól. Forrás: ESO/S. Gillessen et al., https://www.eso.org/public/images/eso0846a/

A megfigyelt hipersebességű csillagok két furcsa jellegzetességgel is bírnak:

1. a sebességük 700 km/s-nál tetőzik, bár a kutatók szerint e csillagok nagyjából fele gyorsabban kellene, hogy mozogjon;

2. úgy tűnik, hogy a Sagittarius A* körül keringő csillagok egyike sem volt korábban hipersebességű csillagok párja.

 

Réges-régen, egy nagyon-nagyon közeli galaxisban

Egy másik fekete lyuk, amely régen szintén a Tejútrendszer központjában helyezkedett el, megmagyarázhatja ezeket a furcsaságokat. Chunyang Cao (Pekingi Egyetem) és munkatársai egy nemrég megjelent tanulmányban arról írnak, hogyan gyorsulhattak fel a hipersebességű csillagok egy közepes tömegű fekete lyuk segítségével, amely évmilliárdokkal ezelőtt lépett be a galaxisunkba, és azóta összeolvadt a Sagittarius A*-gal.

A kutatást ismertető tanulmány felvázolja, hogyan tehetett szert a Sagittarius A* egy közepes tömegű fekete lyuk kísérőre, amikor a galaxisunkba olvadt egy törpegalaxis. Ez a Tejútrendszer történetében már többször is előfordult. Amikor a Sagittarius A* egy közepes tömegű fekete lyukkal kettős rendszert alkot, a kisebb fekete lyuk kapusként működik: gravitációjával elrúgja azokat a csillagokat, amelyek megközelítik a központot. Jelenléte megakadályozza, hogy a kettőscsillagok többsége a Sagittarius A* közelében váljon szét, ahol a legnagyobb lökést kapnák, és a legnagyobb sebességre tennének szert.

 

Hipersebességű csillagok modellje

A kutatók megvizsgálták, hogy milyen hipersebességű csillagok származnának egy efféle forgatókönyvből, és azt találták, hogy a modellben szereplő csillagok sebessége és sugara nagymértékben egyezik a megfigyelésekkel. A számítások szerint a hipersebességű csillagok mindössze 2,5%-ának kell 700 km/s-nál nagyobb sebességgel rendelkeznie ahhoz, hogy pontosan reprodukálják a galaxis központjában talált csillagok populációját. A modell azt is megjósolja, hogy a kilökődött csillagok 10%-a érintetlen kettős rendszer tagja, nem pedig szétszakadt rendszeré, és ez is összhangban áll a megfigyeltekkel.

3. ábra: A Tejútrendszerben lévő hipersebességű csillagok sebességének és galaktocentrikus sugarának előre jósolt (zöld ill. kék területek) és megfigyelt (szürke és fekete vonalak) eloszlása. A két megfigyelési vonal az MMT (Multiple Mirror Telescope) hipersebességű csillagokkal kapcsolatos felmérésének adatait, az MMT és a Gaia-űrszonda közös adatait, valamint a Gaia-űrszonda sajátmozgás-korrekcióit mutatja. A rózsaszín és a lila vonalak a közepes tömegű fekete lyukat nem tartalmazó modellek előrejelzései. Forrás: Cao et al. 2025
3. ábra: A Tejútrendszerben lévő hipersebességű csillagok sebességének és galaktocentrikus sugarának előre jósolt (zöld ill. kék területek) és megfigyelt (szürke és fekete vonalak) eloszlása. A két megfigyelési vonal az MMT (Multiple Mirror Telescope) hipersebességű csillagokkal kapcsolatos felmérésének adatait, az MMT és a Gaia-űrszonda közös adatait, valamint a Gaia-űrszonda sajátmozgás-korrekcióit mutatja. A rózsaszín és a lila vonalak a közepes tömegű fekete lyukat nem tartalmazó modellek előrejelzései. Forrás: Cao et al. 2025

A kutatók szerint az a legvalószínűbb, hogy a Gaia–Sausage–Enceladus törpegalaxissal nagyjából 10 milliárd évvel ezelőtt történt összeolvadás során kerülhetett galaxisunkba pontosan a megfelelő időben egy közepes tömegű fekete lyuk, és így ez a forgatókönyv lejátszódhatott. A modellek szerint a törpegalaxis fekete lyuka nagyjából 300-szor kisebb tömegű volt, mint a Tejútrendszer központi fekete lyuka, és a kettő körülbelül 10 millió évvel ezelőtt egyesült.

Bár a közepes tömegű fekete lyuk már rég eltűnt, a hatásai még mindig érezhetők: a két fekete lyuk összeolvadása a Sagittarius A* gravitációs visszarúgását idézte elő, amely a még létező fekete lyuk ma ismert mozgásához vezetett.

 

Az eredményeket ismertető szakcikk: https://iopscience.iop.org/article/10.3847/2041-8213/adbbf2

Forrás: https://aasnova.org/2025/03/28/our-galaxys-supermassive-black-hole-may-have-had-a-companion-in-the-past/

Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet