Minden évben hasonló időpontban történő eseményekről van szó, amelyek jelzik a földi évszakok változását. Ebben az évben március 20-án ünnepeljük a csillagászati tavasz érkeztét, ami a naptári, azaz a meteorológiai tavasz kezdete után három héttel később következik be.
Miért ekkor van nap-éj egyenlőség? És milyen jelenségről van szó ilyenkor?
A napéjegyenlőség fogalma
Nap-éj egyenlőség és a napfordulók alapja a Nap égi útja, amikor az a nevezetes pozíciókba vagy helyzetekbe érkezik. A tavaszi nap-éj egyenlőség akkor van, amikor a Nap megérkezik az égen látható útja, az ekliptika és a Föld egyenlítőjének égi vetülete, az égi egyenlítő (ekvátor) metszéspontjába, amin ilyenkor a Nap délről észak felé halad át. Ekkor az éjszaka hossza pontosan megegyezik a nappal időtartamával, tehát hosszuk 12-12 óra. Ez az évben kétszer történik meg, tavasszal és ősszel. A tavaszi nap-éj egyenlőség napja minden évben március 21-e környékére tehető, de ez a dátum évente kissé változhat, idén 20-ára esik.
Az őszi nap-éj egyenlőség szeptember 23-a körül szokott bekövetkezni, idén 22-én lesz.
Az éjjel és nappal hosszának különbsége
Az év többi napján a nappalok és az éjszakák hossza nem azonos, mivel a Föld forgástengelye 23,5°-os szöget zár be a keringési síkjával. Emiatt az év összes többi napján – leszámítva a nap-éj egyenlőségeket – a forgástengely északi vagy déli oldala a Nap felé dől, változó mértékben lesz így az északi és déli félteke megvilágítva. Ha a forgástengely északi fele dől a központi csillagunk irányába, akkor a bolygó északi féltekéjén nyár, míg a déli féltekén tél van. A Föld Nap körüli keringése miatt ez félévente váltakozik. Éppen azokon a napokon, amikor a forgástengely átbillen, a nap-éj egyenlőségek vannak. Tavaszi nap-éj egyenlőség előtt a bolygó forgástengelyének déli oldala dől a Nap felé, ezért az északi féltekét kevesebb ideig éri napfény, mint a délit, így itt olyankor ér véget a tél, az egyenlítőtől délre pedig a nyár.
Napforduló vagy nap-éj egyenlőség?
A nap-éj egyenlőséget követően átbillen a forgástengely, ezzel az északi féltekén megkezdődik a csillagászati tavasz. Csillagászati szempontból akkor ér véget a tavaszi évszak, amikor a Nap eléri a legmagasabb pontját az égi útján, az északi féltekét ilyenkor éri a legtöbb ideig éri napfény egy nap alatt. Ez június 21-e körül következik be (idén 22-én lesz), így ekkor van a nyári napforduló. Mindeddig a pillanatig a téli napforduló, azaz december 21-e óta a nappalok hossza növekedett.
Június harmadik hetében a leghosszabbak a nappalok és a legrövidebbek az éjszakák. Ennek szöges ellentéte a téli napforduló, amely december 21–22-én következik be. Ekkor ugyanis a Föld megtett már egy fél keringést a Nap körül, tehát a tengelye is pontosan az ellenkező irányba néz a Naphoz viszonyítva.
Érdekességek
Feltűnhet a figyelmes megfigyelőknek az év során, hogy a Nap nem mindig pontosan délben delel. Az év szinte összes napján a Nap helyzete délben minimálisan eltolódik keletebbre vagy nyugatabbra a meridiántól (az észak–déli iránytól). Nos, ezt a Föld forgástengelyének iránya és a földpálya alakja (excentricitása) együttesen okozza. Ha az év minden napján készítünk egy fényképet, amely mindig ugyanabban a helyi időpontban, ugyanarra (déli irányba) néz, majd ezeket a képeket egymásra illesztve megnézzük a Nap helyzetét rajtuk, akkor egy elnyúlt 8-as alakot rajzol ki. Ezt a jelenséget analemmának hívjuk.
A nap-éj egyenlőségek jelentősége a történelemben
A babilóniai naptárban az év a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első újholdkor kezdődött. De a perzsa kalendárium első napja is pontosan a márciusi nap-éj egyenlőségre tehető.
Akkor manapság miért kezdődik január elsején az év?
Nos, ezt Julius Caesar intézte így, aki teljesen megreformálta a hónapjainkat. Az általa megalkotott naptárrendszer szerint az év 365 napra osztható, és négyévente hozzácsatolandó egy teljes nap, a szökőnap februárban. Ez egy nagyon pontos időszámítást tett lehetővé a maga korában (Kr. e. 45), azonban csak 1500 évvel később változtattak rajta, miután rájöttek, hogy egy földi év nem pontosan 365,25 napból áll, mint azt Julius Caesar gondolta, és addigra az eltérés már jelentős, 11 napnyi volt.
Pontosabb mérések később bebizonyították, hogy ez az év hossza ~365,2422 nap. Így módosítottak a másfél évezreden keresztül használt naptáron: nem minden negyedik évben rendeltek el szökőnapot, hanem a 100-zal maradék nélkül osztható években nem, de a 400-zal maradék nélkül oszthatókban viszont továbbra is szökőnapot iktattak be. A módosítást elrendelő bullát XIII. Gergely pápa 1582. február 24-én hirdette ki, és október 4-én, csütörtökön lépett életbe. Ezt a naptárat használjuk napjainkban is. Ezen kalendárium szerint az időszámítás Krisztus születéséhez igazodik. Amikor az új naptár október 4-én életbe lépett, az azt követő nap már október 15-e volt. A kettő közti napok 1582-ben kimaradtak.
Más kulturális aspektusok
Egyes katolikus templomok orientációját is befolyásolta a jelenség. Ezeket a templomokat ugyanis oly módon építették, hogy a hosszanti tengelyük pontosan kelet–nyugati tájolásúak legyenek, és a templom keleti oldalán állt a főoltár. A mindenki által ismert Stonehenge bár 5000 éve épült, az is tökéletesen orientált a nap-éj egyenlőségek által.
Konklúzió
A nap-éj egyenlőség évezredek óta fontos az emberiség számára. Megannyi vallás alapul a Nap égi mozgásán, és ennek jelentős pillanata a márciusi nap-éj egyenlőség. Így nem csoda, hogy több épület is ennek pontos mérésére épült világszerte. A csillagászatban is fontos eseménynek számított, amióta az ember először figyelte meg az égboltot, és az is marad még sokáig.
Ünnepeljük mindezek tudatában idén a nap-éj egyenlőséget, és köszöntsük tudatosan a tavaszt!
Szerző: Márk Sebestyén, Amatőrcsillagász