Az amatőrcsillagászati megfigyelés szempontjából fontos információkat az Olvasó a cikk második felében találja, míg a szöveg elején történeti áttekintést nyújtunk.
Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Pluto… A csillagászat iránt lelkes óvodások így sorolták a Naprendszer bolygóit már az 1930-as évek óta. Kevésbé ismert tény, de a Pluto helyzete felfedezése óta folyamatosan romlott. Tömegét 1931-ben még 1 egész földtömegre becsülték, 1948-ban a Földének 1/10-ére, 1976-ban 1/100-ára, 1978-ban már csak 1/667-ére (2006-óta nagy bizonyossággal tudjuk, hogy a valódi tömeg nagyjából a Föld tömegének 1/458-ad része).
1992-ben felfedezték az évtizedekkel korábban megjósolt Kuiper-övet. Ez a Neptunuszon túl található régió számtalan aszteroidának ad otthont, az újabb és újabb ún. transzneptun objektumok felfedezése logikusan vezetett el a kérdéshez: mi van, ha a Pluto csak egy közülük, egy nagyobb? Láttunk már ilyet: a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóövben – ki gondolta volna – rengeteg kisbolygó található, köztük kifejezetten nagyok is: a Vesta, a Pallas, a Juno és a 2006 óta törpebolygóként kezelt Ceres. Erről még később.
És valóban, a csillagászok találtak a kisbolygóövbeliekhez hasonló óriásaszteroidákat. Ha a Pluto bolygó, mi legyen a nála csak valamivel kisebb Makemakével vagy Gonggonggal? A sorsdöntő változás 2005-ben jött el, amikor is a Caltech csillagászai felfedezték a Plutonál nagyobb Erist (leánykori nevén Xénát).
Dönteni kellett: minden új, hasonló méretű objektumot bolygónak titulálunk, ki tudja, meddig emelve a bolygók számát (és ezzel akár az egyszer már kikosarazott Cerest is újra bevéve a bolygók sorába), vagy a világ csillagászai végre nemzetközileg elfogadott konszenzust teremtenek a bolygó definícióját illetően, elejét véve annak, hogy egy napon 100 fölé ugorjon a Merkúr, Vénusz, Föld, Mars… mondóka szavainak száma.
A Nemzetközi Csillagászati Unió 2006-ban Prágában tartott közgyűlésén végül elfogadták azokat a feltételeket, amiknek egy égitest megfelelve a bolygók közé sorolható. Létrejött egyúttal a törpebolygó és a kisbolygó meghatározása is.
Ezek alapján bolygó az az égitest, ami
- a Nap körül kering
- tömege elég nagy ahhoz, hogy [ha az égitest nem forogna és ezáltal nem lépne fel a centrifugális tehetetlenségi erő] gömb alakú legyen
(a Jupiter például szemmel láthatóan lapult, a gyors forgása miatt: azonban ha nem forogna, szinte tökéletes gömb lenne)
- pályáját kitisztította, azt nem keresztezik ideoda belépő más égitestek (gravitációsan domináns).
Ezek nem a hivatalosan elfogadott pontos definíciók szó szerinti fordítása, a közérthetőség kedvéért kissé átfogalmaztuk azokat, de tartalmuk változatlan.
A bolygó definíciójába így jelenleg 8 naprendszerbeli égitest fér bele.
Törpebolygó az, amire az utolsó kritérium nem igaz. A Pluto ilyen, de a már említett Ceres is. Azok az égitestek pedig, amik nem dominálnak saját pályájukon, és nem elég nagy a tömegük ahhoz, hogy gömb alakúvá váljanak: nos, ezek a kisbolygók (aszteroidák).
Ezért nem bolygó már a Pluto. Kivéve az USA Illinois államában. Ez nem vicc: az állam szenátusa a törpebolygóvá nyilvánítás után egyhangúlag törvénybe foglalta, hogy a Pluto igenis bolygó: itt elérhető.
A Pluto megfigyelése
A Pluto sikeres megfigyeléséhez tiszta vidéki ég és legalább 20 centi átmérőjű távcső szükséges: ez egy nagytávcsöves objektum. 14,4 magnitúdós fényessége nagy kihívást jelent a tapasztalt csillagászoknak is.
A Pluto jelenleg a Sagittarius, azaz Nyilas csillagképben tartózkodik. Amikor az amerikai Clyde Tombaugh felfedezte, még az Ikrekben (Gemini) járt. Vegyük végig lépésről lépésre, ma hogyan kell megtalálni.
A Pluto nagyjából hajnali 1 órakor delel. Ez azt jelenti, hogy valamivel éjfél előtt már érdemes lehet nekiállni a keresésének. Sajnos csak 20 fok magasra emelkedik a horizont fölé, ezért első lépésként keressük meg a Sagittariust, majd azon belül az M75 jelű gömbhalmazt. Az alábbi térképen ezt pirossal bekarikáztuk.
Az M57 keresőtérképe elérhető itt.
Miután távcsövünkben sikeresen azonosítottuk az M75-öt, rátérhetünk a Pluto megkeresésére a csillagugrálás módszerével. Ehhez egy újabb, részletesebb térképre lesz szükségünk.
Miután megtaláltuk és megcsodáltuk az M75-öt, azután a fényes HIP 98851 csillagot keressük meg, majd haladjunk lépésről lépésre a piros nyilak által jelzett úton. Az utolsó csillaghoz érve jön a legnehezebb szakasz, mert a léptékeket segítségül hívva kell megtalálnunk a lila régiót. Itt egy elképesztően halvány pöttyöt keresünk: egy csillagot, ami a fekete vonallal jelzett pályán van, de a térképen nincs jelölve. Ez a nem jelölt csillag lesz maga a Pluto.
Nagyon nehéz, tapasztalt amatőröknek való feladat ez. Nekik javasoljuk, hogy ha tehetik, hívjanak el másokat is maguk mellé, hiszen a Pluto megtalálásához magas szintű technikai ismeretek és drága műszerek kellenek, így csak egy nagyon szűk réteg érheti el őket.
Hiszen az égbolt mindannyiunké.