Másnap a Hold együttállásban lesz több mélyég-objektummal, így észlelhetünk nyílt csillaghalmazokat és diffúz ködöt is.
Hold–Antares együttállás
A tőlünk 533 fényévre lévő Antares nemcsak a Skorpió csillagkép legfényesebb csillaga – 0,97 magnitúdó – hanem az égbolt egyik legszebb színű csillaga is. A neve görög eredetű, amely az „Anti-Arész” kifejezésből ered, amelynek „Árész ellenfele” a jelentése. A név nagyon találó, mivel a csillag vöröses színe és fényessége a Mars bolygóéval vetekszik. A fentebb említett tulajdonságait annak köszönheti, hogy vörös szuperóriás és az átmérője 835-1114 millió km között van. Ezzel az egyik legnagyobb ismert csillag az univerzumban, és amennyiben a Nap helyére tennénk, a széle a Jupiter pályájáig érne.
Égi kísérőnk 38%-os fázisú lesz, ami egy kövérkés holdsarlót jelent, és remek alkalom, hogy a terminátor vonal mentén – amely elválasztja a Nap által megvilágított és az árnyékban lévő részeket –, krátereket és hegyvonulatokat észleljünk a felszínén. Az északi féltekén a terminátor vonalhoz közel találjuk meg a Kaukázus-hegységet, latinul Montes Caucasus, amely 1200 km hosszan vonul a Hold felszínén és legmagasabb csúcsai a több ezer métert is elérik. A hegyvonulattól északra található az Eudoxus-kráter, amely 67 km átmérőjű, és a kráterben egy központi csúcsot is felfedezhetünk. A másik kráter az Aristoteles, amely 87 km átmérőjű, ennek nemcsak a központi csúcsát, hanem a körülötte lévő törmeléktakarót is érdemes észlelni.
Az együttállás megfigyelése
Csütörtökön, a délnyugati égboltra tekintve, 10 fok magasságban láthatjuk a párost, amely 19:35-kor lesz a legközelebb egymáshoz, akkor 5 fok távolság lesz közöttük. Szabad szemmel is nagyon látványos lesz az ezüstszínű Hold és a mellette lévő vörös csillag, és már egy binokulár segítségével is megcsodálhatjuk égi kísérőnk hegyvonulatait és krátereit.
Sajnos a következő napon már nem tudjuk megtekinteni az együttállást, azonban a félholdnak köszönhetően még több hegylánc és krátercsoda várja az észlelőket, valamint a mélyég-objektumok világába is elmerülhetünk.
A Hold és Messier-objektumok együttállása
Pénteken a Holdnak 49%-os fázisa lesz, ami egy gyönyörű félholdat eredményez, és a terminátor kettévágja az Alpok-hegységet (Montes Alpes), amely több száz kilométer hosszan fut égi kísérőnk északi féltekéjén. A legmagasabb hegycsúcsok a 3600 métert is elérik, és a hegyvonulattól délre észlelhető az Esők Tengere (Mare Imbrium), amely az egyik legnagyobb ismert becsapódási kráter, 1146 km az átmérője.
Újra megcsodálhatjuk a holdi Kaukázus-hegységet, amelytől déli irányban az Appenninek-hegység (Montes Apenninus) helyezkedik el. A 600 km hosszan futó hegylánc az egyik leghosszabb, továbbá káprázatos csontfehér színű, és a Hold legmagasabb hegye, az 5500 méter magas Mons Huygens is itt található.
A három hegység között észlelhetünk két csodálatos krátert, mgpedig az Archimedes és az Aristillus nevűeket. Az első az Appenninek-hegységhez van közelebb, és 81 km átmérőjű, lávával van feltöltve, míg tőle északkeleti irányban helyezkedik el társa az Aristillus, amely 55 km átmérőjű, és központi csúcsa hármas.
Miután megtekintettük az égi kísérőnk felszíni képződményeit, a mélyég-objektumok világába is betekintést nyerhetünk, amelyhez a Holdat kell használnunk mint kiindulási pontot. Este 19:50-től már kellően sötét lesz, és egy binokulár is elegendő lesz az észleléshez.
A Hold és a Pillangó-halmaz
Déli irányba kell haladnunk 3,8 fokot és 7 fokos magasságban észlelhetjük a Messier 6 vagy más néven a Pillangó-halmazt, ami a Tejút sávjában helyezkedik el. Tőlünk 1600 fényévre található a nyílthalmaz, korát a csillagászok 100 millió évre becsülik. Az égen 0,5 fokon terül el, amely a telihold átmérője. a fényessége pedig 4,2 magnitúdó. Fényszennyezésmentes égen még szabad szemmel is lehet látni, a Hold fénye ellenére egy binokulár segítségével már pár tucat csillagot észlelhetünk, 10 centis távcsővel pedig már 80 csillagot is megszámolhatunk, köztük lesznek sárga óriások is.
Ptolemaiosz és a Hold találkozása
Szintén déli irányba kell elindulnunk, azonban 5 fokot kell megtennünk, hogy a Klaudiosz Ptolemaiosz csillagászról elnevezett halmazt észlelhessük. A csillagász időszámításunk kezdete után 130-ban feljegyezte a nyílthalmazt, amit egy ködös foltnak látott. Az 5 fok magasan lévő objektum fényessége 3,3 magnitúdó és fényszennyezésmentes égen szabad szemmel is észlelhető. Tőlünk 980 fényévre található és 220 millió éves. A telihold átmérőjénél kétszer nagyobb területen terül el az égbolton, és 14 km/s sebességgel közeledik felénk. Binokulár segítségével egy tucat fényes csillagot láthatunk, távcsővel nézve pedig már több tucat kék színű csillag fényében gyönyörködhetünk.
Az égi lagúna és a Hold találkozása
Égi kísérőnktől 8 fokot haladva északi irányban, 12 fok magasan észlelhetjük a Lagúna-ködöt, ami a nyári Tejút egyik legpompásabb objektuma. Az egyik legfiatalabb nyílthalmaz csak 2 millió éves, és 4100 fényévre van tőlünk. Szabad szemmel még fényszennyezésmentes égen sem látszik, mivel összfényessége 6 magnitúdó. A Hold fénye miatt binokulárban egy ovális alakú foltként fog látszani, amelyben pár csillag is előtűnik. Ahhoz, hogy a központi régióban lévő sötét porfelhőket és az 50-100 keletkező csillagot láthassuk, legalább 15 cm átmérőjű távcső használata szükséges.
Az objektumok észlelése nem lesz egyszerű, mivel a Hold fénye zavaró, és az objektumok közel lesznek a horizonthoz. Mindenképpen tiszta déli-délnyugati horizontra van szükség és lehetőleg minél kevesebb fényszennyezésre. Azonban már egy binokulár segítségével is megcsodálhatjuk a nyílthalmazok csillagait és a Hold felszínén lévő krátereket és hegyvonulatokat.