A hónap 23. napján, pénteken hajnalban vízszintes vonalat alkot a keleti horizont közelében a holdsarló, a Neptunusz és a Szaturnusz. A laza együttállás résztvevői nem mind látszanak szabad szemmel: a Neptunusz megfigyeléséhez bizonyosan távcső, vagy nagyobb nagyítású binokulár szükségeltetik, míg a Szaturnusz szabad szemmel is látható, de ilyen alacsonyan a látóhatár felett és még szürkületben a légkör állapotától függően akár kézi látcső is kellhet a biztos megpillantásához. Ezen a napon, 3:30-kor, az „egyenes együttállás” időpontjában a horizont felett feltűnik a Vénusz is, amelynek megfigyelése szintén érdekes lehet. A következő napon, május 24-én, szombaton a Vénusz veszi át a főszerepet bolygótársaitól, ugyanis ezen a napon hajnali 4:20-kor együtt áll az egyre csökkenő holdsarlóval. Ezúttal tehát előnyben vannak a hajnali pacsirták, avagy azok, akik kevésbé jó alvók, és véletlenül felébrednek hajnalhasadáskor.
Az első együttállás tehát a május 23-i egyenes konstelláció, amelyet hajnali fél négykor figyelhetünk meg a keleti horizont felett 7 fokos magasságban. A Hold csökkenő sarlója ezen a napon 22%-os fázisú, így bár már egészen vékony, még könnyedén észrevehető az égen, jó kiindulópont megtalálni a többi objektumot a közelben. Mellette jobbra 4 fokkal (8 holdátmérőnyivel), azonos magasságban látszik a Neptunusz 7,8 magnitúdós látszó fényességű pöttye, majd attól még további 2 fokra jobbra megfigyelhető az 1,1 magnitúdós Szaturnusz, a gyűrűs bolygó is.
Mivel a Neptunusz megfigyeléséhez egyébként is szükséges távcső vagy binokulár, érdemes az együttállás mindhárom résztvevőjét egyenként is megfigyelni: a Hold sarlója lenyűgöző látványt nyújt egy kisebb nagyítású távcsővel is, és szintén jól látszik a Szaturnusz korongja is, de a pengevékony gyűrűje talán láthatatlan lesz a távcsőben ilyen alacsonyan a látóhatár felett. A Neptunusz megtalálása már az előzőeknél valamelyest nagyobb kihívás, amely némi észlelési tapasztalatot is igényel. Ne csüggedjen tehát, akinek nem sikerül elsőre! A jó hír azonban az, hogy május 24-én kezdetét veszi minden idők egyik leghosszabb bolygóegyüttállása a Szaturnusz és a Neptunusz között, amely egészen 2026. februárig fog tartani, így ebben az időszakban még számos alkalom kínálkozik a Neptunusz megkeresésére, és a párosban való gyönyörködésre. Szintén érdekes, hogy ennél hosszabb együttállás legközelebb 2164 környékén lesz majd, amikor is az Uránusz és a Neptunusz látszik közel egymáshoz, évekig 5 fokon belül (egy kézi látcső látómezőjében) lesznek majd egymástól!
Az „egyenes együttállás” napján a Vénusz felkelését is érdemes megfigyelni: 3:30-kor a horizont felett 2 fokos magasságban látszik majd, a Hold sarlójától balra lentebb mintegy 11 fokos távolságban.
A következő napon, május 24-én hajnalban szintén a Vénuszban gyönyörködhetünk, amint hajnali 4:20-kor, a polgári szürkület kezdetén megközelíti őt a Hold 13%-osra csökkent sarlója. Az együttállás lazának nevezhető, mivel a két égitest 4,1 fokra lesz egymástól a közelség pillanatában, viszont egy kézi látcsőben még egyszerre is láthatjuk őket. Ekkor a horizont felett 11 fokkal lesz majd a páros, az előző napihoz hasonlóan kelet felé kell keresnünk.
Nagyon szép fotós téma a vékony holdsarló és a fényes Vénusz fénypöttye!
Aki tehát szeret korán kelni, vagy valami miatt muszáj neki, mindenképpen nézze meg a Hold és a Vénusz látványos együttállását is!
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet