Aki lemaradt a Juno márciusi vagy a Hebe áprilisi szembenállásáról, annak sincs oka aggodalomra: ebben a hónapban ugyanis egy újabb aszteroidaövbeli kisbolygó, mégpedig a 2-es sorszámmal jelölt Pallas (hivatalos jelölése így (2) Pallas) jut el Nap körüli pályája során ebbe a nevezetes helyzetbe. Az oppozíció vagy más szóval szembenállás akkor következik be, amikor egy égitest egy egyenesen helyezkedik el központi csillagunkkal a Nappal, illetve anyabolygónkkal, a Földdel. Ekkor, mivel pályája során viszonylag közel lesz hozzánk a Pallas, fényesebbnek látszik majd, mint egy olyan napon, amikor pályájának egy másik pontján helyezkedik el. Éppen ezért aki szereti a kisbolygóvadászatot, ragadja meg az alkalmat és a távcsövét egy Pallas-megfigyelésre!
Ezen a szép májusi napon, mégpedig a hónap 17. napján reggel 9:37-kor következik be az oppozíció, ekkor azonban a Nap már jócskán a horizont felett jár napi útja során. Nappal pedig egy ilyen halvány csillag még távcsővel sem kivehető, így aki szeretné megfigyelni a Pallast, annak ki kell várnia az esti sötétséget. Este 11 óra tájékán például már van esély a kisbolygó megfigyelésére a Hercules csillagkép irányában, ehhez azonban mindenképpen fontos a távcső használata, hiszen az égitest látszó fényessége még a közelség ellenére is csupán 9,1 magnitúdó lesz.
A Pallas kisbolygó
Mint ahogy sok más kisbolygó, a 2-es sorszámú, tehát a másodikként felfedezett Pallas is a Mars és a Jupiter pályája közötti aszteroidaövben kering a Nap körül. Az aszteroidaöv elválasztja egymástól a belső bolygók néven is számontartott kőzetbolygókat, illetve a külső bolygókként ismert Jupiter-típusú vagy gázbolygókat. Ebben az övben sok kis égitest, úgynevezett aszteroida kering, általában a körtől jelentősen eltérő, elliptikus pályán. Közéjük tartozik a (2) Pallas is.
A kisbolygót 1802-ben fedezték fel a Ceres után és még jó pár kisbolygó felfedezéséig bolygónak tartották, csak később definiálták kisbolygóként. Tömegét tekintve harmadik az aszteroidaöv égitestjei között, amellyel körülbelül az övben keringő égitestek össztömegének 7%-át teszi ki.
Nap körüli pályájának igen nagy az excentricitása, mégpedig 0,231, amelyből leolvasható, hogy a pálya alakja a körtől jelentősen eltér, s elnyúlt, ellipszis alakja van. A kisbolygó körülbelül 4,62 év alatt kerüli meg a Napot, és a keringése során napközelben nagyjából 2,1, naptávolban pedig 3,4 csillagászati egységnyi távolságban van központi égitestünktől. Ami az ellipszis alaknál is különlegesebb, az a Pallas kisbolygó pályahajlása, vagyis inklinációja. Ez a szám azt mutatja meg, hogy az adott égitest pályája mennyire tér el attól a síktól, amelynek mentén a Föld kering a Nap körül. Ez az érték a Pallas esetében rendkívül nagy, körülbelül 34 fokos.
A Pallas átlagos átmérője 512 km, forgástengelye körül pedig kicsit több mint 7 óra alatt fordul körbe. Felszínének átlagos hőmérséklete jócskán a földi fagypont alatt van, körülbelül 164 K.
Érdekességként megjegyzendő, hogy a nagybolygókhoz hasonlóan a Pallasnak is van jele a csillagászatban, mégpedig 
.
Az oppozíció jelensége
Oppozíciókor az adott kisbolygó, esetünkben a Pallas a Nap körüli keringése során épp egy egyenesbe ér a Földdel és a Nappal olyan módon, hogy a Földről nézve a Nap éppen szemben áll a Pallassal. Az égitestek sorrendje tehát Nap – Föld – Pallas.
Ekkor szerencsés helyzetben vannak, akik meg szeretnék figyelni a kisbolygót, ugyanis az oppozíció idején viszonylag közel lesz hozzánk, tehát fényesebbnek fog látszani, mint pályája egy távolabbi pontján. A mostani, május 17-i szembenállás esetén a fényessége 9,0 magnitúdó lesz, így az észleléshez elengedhetetlen a távcső használata, szabad szemmel ugyanis nem látszik a kisbolygó.
Hogy merre keressük az égbolton ezt a halvány, ámde különleges pozícióban lévő égitestet? A Herkules csillagkép irányában, mégpedig Herkules „jobb lába” közelében. Ezt a jellegzetes alakú csillagképet nem olyan egyszerű megtalálni az égbolton, mint a mellette lévő Corona Borealist, vagyis Északi Koronát. Az Északi Korona alakja rögtön szembeötlik jellegzetes kiflialakjával, de ha bizonytalanok vagyunk, merre is keressük, a szintén a közelében lévő Bootes vagy Ökörhajcsár csillagkép legfényesebb csillagát, az igen fényes, narancssárga színben pompázó Arcturust biztosan észrevesszük. Ez a csillag a Göncölszekér rúdjának meghosszabbításával érhető el. Ezeknek az égi objektumoknak az ismeretében nagyjából behatárolható a Pallas helye is az égbolton.
Aki szereti a kockázatot és az észleléssel együtt járó sikerélményt, keresse meg a Pallas kisbolygót május közepén az éjszakai égbolton a Hercules csillagkép irányában!
A képek forrása: Stellarium, wikipedia
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet