November 30-án, sötétedés után a Hold elfedi a tau Aquarii csillagot. De miért érdekes ez, és hogyan figyeljük meg?
A miért
A csillagfedések nemcsak érdekes jelenségek, de történelmileg rendkívül hasznosak is voltak annak a megállapításában, hogyan épül fel az Univerzumunk. Ha mindez kicsit erősen hangzik, végezzük el a következő gondolatkísérletet: semmilyen csillagászati előismeret nélkül arra kérnek bennünket, hogy állapítsuk meg, a csillagok vagy a Hold van-e közelebb hozzánk.
Mit tennénk?
Nos, egyszerűen csak azt kell megfigyelnünk, hogy a Hold égi járása során elfedi-e a csillagokat, vagy a csillagok a Hold elé is kerülhetnek. Ha utóbbi volna igaz, a csillagok közelebb lennének, mint a Hold, előbbi esetén éppen fordítva. Mindez mai szemmel rendkívül triviálisnak tűnhet, de ha a kedves Olvasó jobban belegondol, valószínűleg még sohasem győződött meg személyesen, saját szemeivel minderről, és az égitestek távolságát az iskolából vagy egyéb helyekről készen kapott információ alapján ismeri. Semmi baj nincs ezzel persze, a Svábhegyi Csillagvizsgáló blogja is azért életképes, mert hozzáértő emberek írnak cikkeket a csillagászatról, az Olvasónak pedig nem kell saját magának a nulláról feltalálnia az elmúlt 10 000 év teljes emberi haladását, az egymásba vetett bizalom pedig láthatóan megtérül.
Ám évezredekkel ezelőtt még nem itt tartottunk, és egyszer mégiscsak fel kellett valakinek fedeznie a Hold és a csillagok Földtől mért távolságának arányát (legalábbis azt, hogy 1-nél nagyobb vagy kisebb ez az arány). A Hold csillagfedései pedig megmutatták, hogy a csillagok vannak távolabb. Sőt a Hold időről időre a bolygókat is elfedi, ezért tudták már az ókorban is, hogy a Hold a hozzánk legközelebbi égitest.
A hogyan
A szerdai fedés naplemente időpontjában lesz, ezt nehezen lehet csak észlelni, akinek van megfelelő távcsöve és tapasztalata, az persze megpróbálhatja elcsípni. A Hold térképe a csillagokhoz viszonyítva itt található.
A 4,1 magnitúdós tau Aqr 30-án, 16:11-kor lép majd be a Hold mögé a terminátor (ez a Hold nappali és éjszakai, árnyékos oldalát elválasztó határ neve) mentén. Égi kísérőnk ekkor nagyjából 24 fok magasan jár majd a déli égen, ez egész könnyen megfigyelhetővé teszi, de a lemenő Nap sugarai zavaróak lesznek, ezért ennek megfigyelésével csak az edzettebb észlelőknek érdemes próbálkozniuk.
Nem így a kilépés: a 17:21-kor, sötét égen bekövetkező kilépés könnyen elcsíphető és érdekes jelenség. Figyeljünk arra, hogy már korábban, vagy 10 perccel a kilépés előtt fordítsuk figyelmünket a Hold megfelelő része felé, az alábbi ábra szerint:
Sikeres észlelést kívánunk!
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló